Zichy Géza Tagiskola Könyvtára
Zichy Géza élete és művei
Zichy Géza 1849-ben született, a család Zemplén megyei birtokán, Sztárán.
Apja, Zichy Lipót, az 1848/49-es szabadságharc dicső hőseinek egyike. Anyja Sztárai Mária, akitől zenei tehetségét is örökölte.
Három testvére volt: Sándor, Elek és Ernő.
Zichy Géza, a család legkisebb gyermeke, már 3 éves korában elkezdett zongorázni. Öt éves volt, mikor zongoramestert fogadtak mellé. Kisebb darabokat hallás után eljátszott, a nélkül, hogy ismerte volna a hangjegyeket.
A zene mellett a vadászat volt legnagyobb szenvedélye. Minden Zichy szenvedélyes vadász volt: "Nem ok nélkül viseljük címerünkben az agancsot." Írta Zichy Géza Emlékeim című művében.
Ebben a művében emlékszik vissza arra a balesetre is, mikor elvesztette jobb kezét.
Leírja, hogy 1863-ban, 14 évesen a család vadászni indult a Seregélyesi erdőbe.
Nagyon várta a vadászatot, alig tudott aludni, már hajnal előtt felébredt. De nem aludt jól a nevelője, Csiki bácsi sem. Azt álmodta, hogy Géza így szól hozzá: „Kedves barátom, az én testem egy része foszlásnak indult".
A rossz előjel ellenére elindultak. Mikor Géza leszállt a szekér hátsó űléséről le akarta venni a fegyverét. A szekér azonban elindult, a fegyver beleakadt az űlésbe és elsült.
A gróf jobb keze olyan súlyosan sérült, hogy amputálni kellett.
A levágott fél karját annak rendje és módja szerint eltemették. Műtét után 16 nap és 16 éjjel nem hagyta el az ágyat.
Amint az amputáció után talpra állt, minden erejét összeszedve a bal karját erősítette, majd íráshoz fogott, s azt vette észre, hogy könnyen meg tudja tanulni.
Első levelét Csiky Miklósnak, a nevelőjének írta:
"Kedves jó Csiky. Ha én egy év lefolyása alatt nem leszek képes mindent, - mint eddig két kézzel elvégeztem- egy kézzel megtenni, főbe lövöm magam. "
Átadta Csikinek a levelet lepecsételve, és meghagyta, hogy csak 1 év után bontsa föl.
Ezután a gróf felvette a harcot a sorssal. Néhány hét múlva zongorához ült. Alig gyógyult be a sebe vívó iskolába járt. Minden áron zongorázni akart. Új zongorát kapott, és hüvelykújját használta a jobb keze helyett.
1867-ben részt vett Erzsébet királyné és Ferenc József koronázásán, mint pálcás úr. Az Emlékeim című művében leírja, hogy a templom előtti lépcső legalsó fokán állt, a királynő lejött a lépcsőn s a kocsi egyik lova felágaskodott. A királynő is megsérülhetett volna, de Zichy a ló elé állt, mely 2 gombot le is ütött kabátjáról.
21 éves korában nagykorúvá nyilvánították. Ekkor osztoztak meg apjuk hagyatékán. Egy kis cetlire felírták a birtokok nevét, és sorsolással döntöttek, melyik birtok kié legyen.
A tetétleni birtok lett a Zichy Géza tulajdona. Néhány nap múlva az inasával és 2 kutyájával tetétlenre utazott, hogy átvegye a birtokot.
Boldog időszak következett Zichy életében. 1871-ben Feleségül vette Karátsonyi Melánie-t. Házasságukból 3 lány 2 fiú született.
1882-ben kezdődött nagyszabású hangversenysorozata. A bevételeket mindig jótékonysági célokra fordította.
1882-ben Liszt Ferenc is ellátogatott a gróf tetétleni otthonába, és 3 hetet töltött itt.
Sokat utazott. 1889-ben Szentpéterváron tartott koncertet.
1891-1894 között több fontos hivatalt is Betöltött, mely Budapesthez kötötte. A Nemzeti Zenede elnöke, a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa volt. Aztán pedig az Operaház vendég-karnagya. Ebben az időszakban írta legtöbb operáját, színművét is.
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közzé választotta, de tagja volt a Kisfaludy társaságnak és Petőfi körnek is.
Legsikeresebb alkotásai vesei, költeményei, melyet két kötetben adtak ki. A verseket áthatja a hazaszeretet, a vallásosság és a nők iránti tisztelet.
Egyedülálló az a mű is, melyet a háborúban megsérült, félkarú katonáknak írt. Ezekkel a sorokkal kezdi a könyvet:
„Félkarú lettél barátom? Szerencsétlennek, életunottnak érzed magad? Ne csüggedj, nincs rá okod. Csodálkozol? Nos jöjj, ülj le ide mellém, én megtanítalak rá, mint légy testi fogyatékosságod ellenére is független, mint légy félkezű léttedre is- Egész ember!”
Végezetül saját életének verses jelmondatával zárja a könyvet:
„Ne szállj pörbe végzeteddel
Férfi maradj félkezeddel
Sorscsapások súllya alatt
Emelt fővel tovább haladj”
1904-ben felesége halála nagyon megviselte, ezt követően visszavonultan élt.
1924 január 14.-én hunyt el Budapesten, 74 éves korában.
Számos zenei etüdöt, operát, színdarabot és verset hagyott hátra. A két kötetben megírt Emlékeim című önéletírásból egy sokoldalú, tehetséges művész, egy hatalmas akaraterővel rendelkező arisztokrata képe bontakozik ki.
Hazaszeretetéről számos verse, jótékonysági cselekedetei tettek tanúbizonyságot.
Mikszáth Kálmán Zichy Géza nagyságát az alábbi sorokkal méltatta:
"Kölcseynek csak egy szeme volt és mégis többet és messzebb látott vele, mint összes kortársai; Zichynek is olyan ez az egy keze, hogy többet ér ötvennél.”
Vargha Gyula költő a következő verssel búcsúzott tőle:
„A jóságos szemek lehúnytak,
Talán, mert nézni már megúntak.
A szem, mely fényt vár amott,
Miért nézzen itt sötét romot? „
Rákóczi: Rákóczi-trilógia (1) II. Rákóczi Ferenc
Rákóczi: Rákóczi-trilógia (2) Nemo
Rákóczi :Rákóczi-trilógia (3) Rodostó
Emlékeim :Emlékeim első kötet
Emlékeim: Emlékeim második kötet
